|
|
|
|
Csonka hon |
|
|
| Nemzeti Hírmondó 2010 Március 9. |
|
|
|
|
|
Vitézi címre terjesztik fel a veteránt |
|
|
|
A Don-kanyarból maláriásan, de ép bőrrel ért haza Horgos József. Aztán Budapest ostrománál megsebesült és fogságba esett. |
|
|
|
Megjárta a Don-kanyart, az orosz hadifogságot, aztán több mint fél évszázadon át templomszolga volt a falujában, Nagykónyiban. Az 1920-ban született Horgos József kalandjai már a keresztelésekor elkezdődtek, s máig tartanak.
Mivel a szülei nem voltak hivatalosan összeházasodva, anyja nevére anyakönyvezték. Apja később bement az iregszemcsei plébániára, hogy nevére venné a gyereket, s ott megnyugtatták, hogy úgy lesz. Ám, mivel írástudatlan volt, semmiféle dokumentum nem született erről, s később kiderült: a gyerek neve nem változott. De az iskolába Jeges Józsefként íratták be, és a katonai sorozásra is ezen a néven jelentkezett. Csak amikor hazatért a frontról, és házasságkötéshez készítette elő a papírokat, akkor derült ki, hogy őt az anyakönyv szerint Horgos Józsefnek hívják.
Nem túl bizalomgerjesztő környéken él a 90 éves férfi, 86 éves feleségével. Már ötször betörtek hozzájuk. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ezek a mai „vitézek” vajon hogy viselkedtek volna a Donnál, a golyózáporban, ahol Horgos József vitézségi érdemérmet szerzett.
A szekszárdi géppuskás századhoz vonult be 1941-ben. Onnan indultak aztán az orosz frontra, 1942-ben. Hat hétig gyalogoltak, 1200 kilométert tettek meg a harcálláspontig. Akkor még nyár volt, rengeteg szúnyoggal, sokan lettek maláriások.
A harcok augusztusban fordultak komolyra Donnál. A katonák akkor 14 napig egyhuzamban kinn voltak a géppuskafészkekben. Aztán kaptak egy kis pihenőt, és szeptemberben visszavezényelték őket. Onnantól kezdve a januári áttörésig végig frontszolgálatot teljesítettek.
Horgos József volt géppuskás is, célzó is, de a vitézségi érmet nem ezért kapta, hanem azért, mert a lőszerutánpótlást biztosította. A tűzvonalban kúszva, hason csúszva vitte a 32 lőszert tartalmazó hevedereket a bajtársainak.
Mínusz 35-40 fok volt. Sátrakban aludtak, bakancsban, kabátban, amennyit tudtak. Az orrok befagytak, a fülek lefagytak. Ilyen körülmények között tartották az állásokat, s aztán így, félig megfagyottan és nagyon megfogyatkozottan vonultak vissza.
Három zászlóalj ment ki – a szekszárdi, a tolnai és a sárbogárdi –, és amikor hátrálva, rendezni próbálták a soraikat, már egy zászlóaljat sem lehetett összeállítani a megmaradt emberekből. A sebesülteket nem tudták ellátni, a halottakat nem tudták eltemetni. Összesen 1400 kilométert gyalogoltak, mire vert hadként hazaértek.
Horgos József 1943 nyarán került vissza falujába. Megnősült 1944 februárjában; ekkor tisztázódott a névhasználat dolga is. De nem sokáig élvezhette a civil életet, mert tartalékos szolgálatra behívták, védeni a fővárost.
Kőbányán megsebesült, egy repesz vágódott a karjába, és fogságba esett. Resicára vitték bányamunkára. Építkezéseken és kolhozban is dolgoztatták, végeláthatatlan répaföldeken. Lehúzott 3,5 évet, 1948 nyarán jöhetett haza.
Itthon egy darabig mezőgazdasági munkából élt, de a téeszbe nem lépett be. Szolgálatot vállalt 1953-ban a helyi pap mellett. Sekrestyés és harangozó volt 2007-ig. Húsz évig húzta a nagykónyi harang kötelét. Aztán villamosították a szerkezetet, s már gombnyomásra működött.
Korához képest jól tartja magát Horgos József. Nincsenek benne indulatok, nem követel kárpótlást a szenvedéseiért. Majdnem hogy véletlenül talált rá egy helytörténeti kutatómunka során Örményi János, aki először írt róla a Tamási Kalendáriumban.
Most a Honvéd Hagyományőrző Egyesület szekszárdi szervezete kezdeményezte a Don-kanyart megjárt veterán felvételét a Történelmi Vitézi Rendbe. Kovács János, a hagyományőrző szervezet elnöke úgy véli: aki bajtársaiért az életét kockáztatja, megérdemli a vitézi címet.
(Wessely Gábor,teol.hu) |
|
|
|
|
|
|
|
Nemzeti Hírmondó 2009 | info@nemzetihirmondo.com
A Nemzeti Hírmondó tulajdonát képező írások, kép-, hang- és videóanyagok változtatás nélkül,
a forrás megjelölésével szabadon terjeszthetőek.
Az olvasói levelek és hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, azokért a szerkesztőség semmiféle felelősséget nem vállal!
|
|
|
| | | | | | | | | | | | | |